A törzsi stílus amerikai találmány. Közel-keleti, észak-afrikai, indiai stílusok és európai cigánytáncok elemeinek elegye. A törzsi stílus napjainkban egyre népszerűbb, mivel híven tükrözi a nyugati nők gondolkodásmódját és segíti a nőkben szunnyadó energiák felszabadítását, csakúgy, mint bármely műfaja a hastáncnak. A stílusban nagy hangsúlyt kap a csoport közösségteremtő szerepe és a csoportos improvizáció, mint előadási forma.
Két fő irányzata van: az egyik az „ethnic tribal”, azaz a népies, a másik pedig a „fusion”, azaz fúziós stílus.
Jellegzetességei az erőteljes, dinamikus zene, a gazdagon díszített ruhák, ékszerek és kiegészítők, turbánok, virágos fejdíszek, és emellett az energikus, lendületes mozdulatok és feszes, erőt sugárzó pózok. A törzsi stílus a szó szigorúan vett értelmében nem „autentikus”, de a népzenéből és néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális tánc gyökereihez.
